A községközpont, Kászonaltíz a Csíki-havasok déli végződésénél, a Kászoni-medence keleti peremén fekszik, a megyeszékhelytől, Csíkszeredától 46 km-re. Az 1614-es lustrában még hiába keressük Kászonaltíz nevét.  E lustra tanúsága szerint Kászonfelsőfalu volt a székelyföld legnagyobb és legnépesebb falva ez később két tízesre szakad, így alakult ki Kászonfeltíz és Kászonaltíz melyek összenőttek Impérre. E falvakat Nagykászon néven is említik, mivel egy egyházközséget alkotnak. (1701-1702-en vált ki innen Kászonjakabfalva és Kászonújfalvu egyházközsége. A három falu ma is méltán büszke közös templomára. A Csere dombján emelkedő műemléképületet bástyás kőfal övezi.

​

A gótikus stílusú templom román kori elődjének alapjaira épült, ezt bizonyítja szögletes szentélye. Ugyancsak románkori emlék a 69 centiméter magas keresztelőmedence. A hajót 1938-1942 között kibővítették, ekkor alakult ki a mai hármas hajó. A XIV. Századi régi szentély és az 1770-en épült torony megmaradt. A harangot 1642-ben öntötték. A templom körül alakították ki a nagykászoni ősök nyugvóhelyét. A temető csavart faragású fejfái verses sírfeliratukkal méltán vonják magukra a látogatók figyelmét. A faluban egy kis kápolna is van, a kászoni hívek többnyire ide járnak szentmisére.

Kászonaltíz nemrég felújított főtere a kultúra, a közélet és a vendégfogadás csomópontja. A téren tartják a vásárokat, itt kezdődik minden jelentős esemény a faluban. Közepén a háborúkban elesettek emlékére állított emlékmű látható. A faluképet számos szerteágazó utca színesíti. Az épületek, kapuk közt többet műemlékként tartanak számon. Ez a kis parasztház mutatja leginkább a népi építkezés sajátosságait.

​

A község komoly erőfeszítéseket tesz középületeinek modernizálásáért. Egymásután újítják fel az iskolákat, amihez jelentős anyagi támogatást nyújt svájci partnertelepülésük, Puplinge. Az altízi intézményt már sikerült korszerűen berendezni, a gyerekek megfelelően felszerelt tantermekben tanulnak. Az iskola kiegészítő foglalkozásai közül a színjátszás a legnépszerűbb. Hatása egész Csíkszékre kiterjedt, mára mozgalommá fejlődött. A Kazun Egyesület Kis Csíki Színészek címmel színjátszó találkozót indított 2004-ben, ami egyre több településről vonzotta a résztvevőket, 2007-ben már négy felvonásos rendezvénnyé terebélyesedett, három elődöntőből jutottak a fináléba a gyerekek. A szervezők több támogatót is megnyertek ügyüknek, így évről-évre a színvonalon is emelni tudnak. Igaz a teljesítmény a gyerekeken és a pedagógusokon múlik. A lelkes csoportok azonban igyekeznek a lehető legjobban szerepelni, kivívni társaik és a zsűri elismerését. Szintén a lelkes gyerekeknek és az elhivatott oktatóknak az eredményességét mutatja az a táncmozgalom, amely Kászonszéken alakult ki. A Bóbiska Gyereknéptánc csoportot 1999-ben hozták létre, tagjai a vidék néptáncainak, hagyományainak bemutatására kötelezték el magukat. Az elmúlt években több külföldi színpadra kaptak meghívást és mindenhonnan elismeréssel tértek haza. Az egyik legnépszerűbb előadásuk a Nyergestető című táncjáték, mely a történelmi eseményt dolgozza fel.

 

A Nyerges-tető a székely nép sok győzelmet és vereséget megélt történelmének egyik legismertebb színtere. Itt próbálta megállítani a beözönlő orosz csapatokat 1849 augusztus 1-én Tuzson János alezredes maroknyi csapata. Hősi önfeláldozásuk emlékére kőkeresztet állítottak. A kegyelet helyén minden évben kétszer, március 15-én és augusztus 1-én koszorúznak a kászoniak és az alcsíkiak.

A hősök temetője az emlékművel átellenben, tőle mintegy 100 méterre, széldöntött fenyőcsutakok között látható számos kereszttel és kopjafával, melyek száma évről évre bővül.